Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szjg idézetek *.*

2012.12.06

"- Beülhetek a Télapó ölébe? - kérdezte Móni vigyorogva Zsoltitól, ahogy odalépett hozzánk.
- Vert már pofán krampusz? - kérdezett vissza Kinga reflexből."
(Szjg-5)

"Was kostet das Zimmer?" (Szjg-6)

 

Az érkezésünkre a színpadon lévő Ricsi azonnal felfigyelt, a basszgitárjával odament Cortezhez, és valamit a fülébe súgott. Cortez felénk fordult, pár pillanatig csak nézett, végül elmosolyodott. A fejével biccentett, mire odaverekedtem magam a színpad elé. Zsolti, Ricsi és Viki tovább adták a zenei alapot, amíg Cortez leguggolt az emelvény szélén, és közel hajolt hozzám.
- Mit csinálsz itt? - üvöltötte.
- Jöttem - vontam meg a vállam. - A többiek is itt vannak. Látod, ott lökdösődik Kinga a stúdióssal - mutattam az ajtó felé. Cortez mosolyogva odapillantott, aztán mélyen a szemembe nézett.
- Köszi - mondta, de a hangzavarban csak a szájáról tudtam leolvasni.
Zavartan megvontam a vállam, mire... mire Cortez odahajolt hozzám, és egy gyors puszit adott a homlokomra. A döbbenettől teljesen lefagytam, aztán hátratántorodtam, és beleütköztem Virágba.
(...)
Felcsendült az Oasis-tól a Wonderwall, én pedig megfordultam. Cortez a színpadon állt, középen, a mikrofonja sokkal magasabbra volt állítva, és behunyt szemmel, felfelé tartott fejjel énekelt. Csak egy résznél nyitotta ki a szemét. "...And after all, You're my wonderwall". És rám nézett. Pont rám. No comment. (Szjg-4)
 
 
Hirtelen a köztünk lévő, összematricázott gitár felé nyúltam, és felemeltem.
- Mit csinálsz? - kérdezte. Na, csak felkelti valami az érdeklődését.
- Játszom valamit - vonogattam a vállam.
- Nem is tudsz gitározni - suhant át az arcán egy halvány mosoly. Félsiker, éljen!
- Bocs, de karácsony óta tanulok gitározni. - néztem mélyen a szemébe, és ezzel elértem, hogy igazán meglepődjön. Hátradőlt és az alkarjára támaszkodva biccentett, afféle "lássuk" stílusban.
Oké, összeszedtem minden tudásom, gondolatban felevenítettem a Gitáriskola könyvemben lévő tabokat, lehunytam a szemem, és lefogtam az akkordot. Lassan pengettem, erősen koncentráltam, még le is vert a víz, annyira görcsöltem, és igaz, hogy négyszer kezdtem neki újra, mert elrontottam, de sikerült!
- Ez mi volt? - kérdezte Cortez elkerekedett szemmel.
- Megfogtam egy szúnyogot - feleltem büszkén.
És akkor kész, megtört a jég, Cortez elnevette magát. (szjg-4)
 
 
...amikor Jacques-ot pillantottuk meg. Hozott egy rakás pokrócot, majd mikor kiosztotta, leült közénk.
- Zsák, ez nagy ötlet volt - dicsérte meg Zsolti, aztán Jacques elmondta, hogy csak Gábor után jött ki.
- Nincs itt Zsidák - rázta meg a fejét Ricsi. Erre Jacques rávágta, hogy a szobában sincs.
Na, ez fura volt. Azonnal kezdetét vette a "Zsidák eltűnt, keressük meg" projekt, úgyhogy Dave, Andris és Robi visszamentek. 
(...)
Amíg ők Helyszínelőket játszottak, mi tovább ücsörögtünk, de olyan fél négy körül elérkezett a holtpont, eluralkodott rajtunk a fáradtság, átfáztunk, és már egyre kevesebbszer szólaltunk meg.
- Szerintem menjünk - mondtam halkan.
- Ne már! Ha eddig kibírtuk - ellenkezett Dave, aki ezúttal a vizet fürkészte (sötétben, a fekete vizet, tuti semmit nem látott).
- Én nem bírom, elalszom - nyöszörgött Virág.
- Oké, oké - biccentett Dave. - Akkor játsszunk. Ki bír tovább ébren maradni?
- Reggelig? - ásítottam.
- Nem. Amíg haza nem érünk. Na? Ki van benne? 
- Felejtsd el, bealszom - szólt Ricsi.
- Én. Állom - szólalt meg hirtelen Kinga.
- Oké, én is - egyezett bele Zsolti és Cortez. Erre Edina is csatlakozott.
- Reni?
- Megpróbálom - vonogattam a vállam.
(...)
Öt körül Dave, Andris és Robi újból kijöttek.
- A konyhán is megnéztük. Zsidákot elnyelte a föld! - rázta a fejét idegesen Dave. - Talán szólnunk kéne egy tanárnak.
- Sherlock, felhívtad már? - kérdezte Cortez. Mély csend következett, mindenki átgondolta a hallottakat. Dave türelmetlenül előkapta a mobilját, és hívni kezdte. Füleltünk, hátha a közelben csörög, de nem. Mikor felvette, Dave aggódva megkérdezte, hogy "hol a fenében van, tűvé tették érte a Balatont".
- Igen? Igen? Aha. Jó, rendben - biccentett Dave és eltette a mobilt.
- Na? - mosolygott Cortez.
- Bogár volt az ágyában, átment Krisztiánékhoz aludni. Felkeltettem - mondta. Hajnali ötkor kitört belőlünk a röhögés.
- Valld be, Dave, jót játszottál - cukkolta Zsolti.
- Igenis komoly volt! Mi van, ha baja esik, érted - rázta a fejét, de már nem tudtuk komolyan venni.
(...)
Cortez leült mellém, és mosolyogva nézte, ahogyan összegörnyedve remegek.
- Menj aludni - suttogta.
- Nem, még bírom - erősködtem. - Csak lefagyott a kezem - bújtam ki a pokrócból, és megmozgattam az ujjaim. Tisztára elgémberedtek a hidegben. Cortez felém nyúlt, és megérintette a kezem.
- Tényleg megfagytál - nevette el magát halkan, aztán... Aztán hirtelen elég meleg lett.
Na, nem arra gondolok, hogy szélsőségesen megváltozott az időjárás, és minden előjel nélkül trópusi hőség szállt le a partra. A hőmérséklet nem változott. Csak éppen Cortez rákulcsolta az ujjait a kezemre, és leengedte a karját kettőnk közé. (szjg-4)
 
- Cortez? - vontam fel a szemöldököm, mert ő egyedül nem állt sorba a füzetemért.
- Kész van - felelte Cortez, mire, azt hiszem, annyira ledöbbentem, hogy nem tudtam mit reagálni. Csak néztem.
- Mi? - hőkölt hátra Ricsi.
- Nem egy szakdogát írtam, ne vágj már ilyen fejet - röhögött fel Cortez.
- Te megírtad a matekot? Miért? Mondd, miéééért? - dramatizált Zsolti, és még Cortez karját is megrángatta a hatás kedvéért. (szjg-5)
 

Ott áll, Ő, Máday Emilia, feje mindig lila. Ugyan Emilia, ne legyen ránk  pipa!


 

"Máday néni, Máday néni, akkor is jön, ha senki nem kéri,

Szigorúan néz, és vonalzóval méri.

A diákokat a Máday néni."


 

Máday néni csirkét süt. Én már alig várom, hogy kész legyen, mert így is odakozmált, legalább három. Ne aggódjon, van időnk- ah rengeteg. Hisz a következő tanév, oh, még mennyi mindent rejteget- süthet csirkét eleget s meleget.
by: Máday-Nagy Zsolt

 

"– Was kostet das zimmer? – kérdezte. [Zsolti]
– Nagy Zsolt, utoljára mondom, hogy fejezd be! – üvöltötte el magát Máday. – Te sose fáradsz el?
– Nein – vigyorgott Zsolti, én meg a tenyerembe temettem az arcom, és csak úgy rázott a nevetés.
[…]
Cortez befejezte a beszélgetést, elköszönt tőlük, aztán sóhajtva Zsoltira nézett.
– Oké, egész nap azt kérdezgetted emberektől, hogy „mennyibe kerül egy szoba?” – mondta. Pár pillanat múlva mindannyian dőltünk a röhögéstől.
– Kúl. Beszélek németül! – bólogatott Zsolti elismerően.
– Mit mondtál nekik? – kérdeztem Corteztől.
– Amit mindig, mindenkinek mondunk. Nem százas, ne haragudjanak rá.
– Ez tényleg mindig bejön – nevettem fel.
[…]
– Tudom – vigyorogtam, és beálltam, hogy lefotózzam a többieket. Amikor elkészült a kép, megnéztem a kijelzőt, aztán Haller felajánlotta, hogy csinál még egyet, amin én is rajta leszek.
– Most akkor még egy? – kérdezte Ricsi.
– Utolsó – futottam oda hozzájuk.
– Jól van, Ren, legutolsó – mosolyodott el. Megálltam Cortez előtt, aki átölelte a derekam, és meg nekidőltem, és rátettem a kezem az övére.
– Számolok. Egy, kettő, há… – kezdte az ofő.
– Was kostet das zimmer? – üvöltötte Zsolti, mire mindenkiből kitört a röhögés. Hát, ez egy ilyen kép lett. :)
[…]
Was kostet das zimmer?: 5/5 – estére mindenki kiposztolta mindenhová, feltöltött képek címe lett, és az is lájkolta, aki nem is értette, mert nem volt ott velünk. No comment. :)"

 


"Mivel még nem érkezett meg a tanár, odasétáltam a radiátoron ülő Cortezhez, aki valamit… olvasott. (???!!!)
– Maradj így, csinálok egy képet – álltam meg előtte, mire mosolyogva felnézett rám. – Csak vicceltem. Meglepődtem, hogy olvasol.
– Mi? Olvasok? – kérdezte döbbenten. – Tényleg! Ezek betűk! És sorok! Ne, nem bírom! – szólt tettetett ijedtséggel, és elhajította a magazint, ami szétnyílva zuhant a földre.
– Jó, csak fura volt – mondtam zavart mosollyal.
– Reni. Tudom, hogy ez neked fura – kezdte Cortez, megfogva a kezem. – És lehet, hogy ez most sokkolni fog. De azt hiszem, ideje elmondanom.
– Igen? – vigyorogtam önfeledten.
– Nem csak arról van szó, hogy tudok olvasni. Szoktam is.
– Ez tényleg sokkolt, azt hiszem, le kell ülnöm.
– Ja, gondoltam, hogy nem vagy erre felkészülve."

 

"– Nem jöhetsz velem a bölcsészkarra! – feleltem totál hitetlenül.
– Mer? Nem mindegy, hogy vegyész vagy bölcsész? Francot érdekli, hogy milyen „ész” leszek. Valamelyik – mondta.
– Látod Ricsi. Ez az ami te biztosan nem lehetsz. Valamilyen „ész” – szólt oda hozzánk Kinga aki közben Dave iPadjét fogta az ölében, és a blogját írta, aminek heti témája a „bántalmazott nők, akik nem merik elmondani, mi történik velük otthon, a zárt ajtók mögött”.
– Menj már! – szólt rá Ricsi röhögve. – Lehetek „ész”.
– Ja. Pen-ész. – jutott Zsolti eszébe."

 

"Gábor üzenete: (…) És Jacques azt mondja, adjam át, hogy üdvözöl.
Reni üzenete: Miért van nálad Jacques?
Gábor üzenete: Ma nálunk alszik.
Reni üzenete: Uh. Még mindig haragszanak a szülei?
Gábor üzenete: Hát. Nem beszélnek vele.
Reni üzenete: És hogy van Jacques?
Gábor üzenete: Most éppen jól. Bánatában csinált egy citromtortát. Baromi jó lett. Ha dühös, sokkal krémesebb lesz az állaga.
Reni üzenete: :D Hé! A citromtortájából nekem is jár. Megállapodtunk.
Gábor üzenete: Hagyunk egy szeletet.
Reni üzenete: Rendben. Akkor sziasztok. És mondd meg Jacques-nak, hogy fel a fejjel.
Gábor üzenete: Itt olvassa, amit írsz. És most nekem magyaráz. Most még jobban magyaráz. Most megkért, hogy ne írjam, amit mond. Most már lökdös. Most rám szólt, hogy ne mondjam el, hogy lökdös. Most azzal fenyegetőzik, hogy kinyomja a gépem. Most már franciául hadar, egy szavát sem értem.
Gábor kijelentkezett. :)"

 


"Cortez üzenet: ?
Na, ezen meglepődtem, úgyhogy gyorsan visszaírtam.
Reni üzenete: Rejtve vagy?
Cortez üzenete: persze.
Reni üzetene: :)
Cortez üzenete: Mit csinálsz?
Reni üzenete: Katával, Virággal, Jacques-kal és Dave-vel beszélek. Várj, most ugrott be Zsolti ablaka is. Küldött egy linket.
Cortez üzenete: Ne nyisd meg.
Reni üzenet: Miért?
De akkor már késő volt. Mert rákattintottam. Zsolti valami hülye oldalt küldött, amin valami természetkép volt, majd hirtelen átváltott az Ördögűző képére, és egy őrületeset sikoltott. Be volt dugva a fülembe a fülhallgató, így majd' szívrohamot kaptam, annyira megijedtem. Akkorát ugrottam, hogy kis híján leestem a székről, ráadásul úgy dobogott a szívem, hogy azt hittem, kidobog a helyéről. Kirántottam a fülhallgatót a gépből, és félredobtam, majd a fülemet fogva próbáltam lenyugodni kicsit.
Reni üzenete: Uhhh.
Cortez üzenete: Mondtam… Jól vagy?
Reni üzenete: Nem. Megijedtem. Nagyon. :( :( :(
Cortez üzenete: :) Léptem Entourage-t nézni.
Reni üzenete: Oké, én meg beszélek Zsoltival.
Cortez üzenete: Hajrá.
Cortez kilépett.
Én pedig még mindig kissé remegve kattintottam Zsolti nevére.
Reni üzenete: Ez gonosz volt! Tudod, hogy megijedtem?!
Zsolti üzenete: Muhahahahaha! Azért küldtem.
Reni üzenete: :(
Zsolti üzenete: Naaaaaa.
Reni üzenete: :)
Zsolti üzenete: Na, azért.
Miközben Zsoltival írogattunk egymásnak, hallottam a kamerán át, hogy Virág dudorászik (YouTube-videókat nézett), aztán megszólalt.
– Zsolti küldött valamit.
– Nee, ne nyisd meg! – mondtam azonnal. Késő volt. Odakattintottam, és láttam Virágot a kamerában. Koncentrált, mosolygott, aztán eltorcult az arca a rémülettől.
– Wááááááááááááááááááááááááá! – sikoltott torkaszakadtából.
– Zárd be! Zárd már be! – kiáltottam.
A következő pillanatban apu rontott be a szobámba falfehér arccal.
– Mi történt? – kérdezte.
– Semmi, Virág volt – hadartam.
– Mi történt Virággal? – hajolt le apu a géphez.
– Csókolom – köszönt Virág még mindig remegő hangon.
– Csak megijedt. Egy honlaptól – magyarázkodtam.
– Jól vagy, Virág? – nézett apu a kamerába, miközben Claude Bukowski még mindig ugatott.
– Ühüm – bólintott nem túl meggyőzően. – Úúúúúristen, de megijedtem – fújta ki magát."

 

"Végül csak négyen maradtunk, Ricsi, Virág, Cortez és én, miközben a suliból az utolsó diákok siettek ki, és eltűntek a környékről.
– Juj, de akkor hol együnk? – töprengett Virág gondterhelten, én pedig mosolyogva megvontam a vállam, aztán Cortez egyszer csak elengedte a kezem.
– A francba – mondta, én pedig, követve a tekintetét, a sarok felé néztem. Ahol egy autó parkolt, mellette egy férfi és egy nő állt, mindketten felénk fordultak..
– Mi az? – kérdezte Ricsi, én pedig annyira beleharaptam a számba, hogy éreztem a fémes ízt, ahogyan egy kicsit megeredt a vérem. Tudtam, hogy kik azok, mondania sem kellett, Cortez szülei álltak a sulinál, és rá vártak.
– Oké, kísérjétek haza Renit- szólt oda Ricsinek, aki nem kérdezett többet, csak idegesen bólintott.
– Nem, várj. Szeretnék veled menni motyogtam riadtan, mire Cortez visszafordult hozzám, és megrázta a fejét.
– Komolyan. Eszedbe ne jusson – mondta, és mivel még soha nem láttam ilyennek, ösztönösen bólintottam, és remegő gyomorral néztem, ahogyan Cortez odasétál hozzájuk.
Csupán pár szót váltottak, végül Cortez elővette a kocsikulcsát, és a saját autója felé indult, a szülei pedig néhány pillanatig még felénk néztek (nem volt túl kellemes), aztán beszálltak, és elhajtottak.
– Kik voltak ezek? – kérdezte Virág.
– Cortez szülei – suttogtam erőtlenül.
– Juj. Még sosem láttam őket. Miért jöttek? – nézett ránk rosszat sejtve. Találkozott a tekintetem Ricsiével, aki idegesen rágózott.
– Cortezért – felelte Ricsi helyettem, én pedig lesütöttem a szemem, és úgy éreztem, mindjárt elbőgöm magam."

"

És, hogy végül ki milyen részt kapott. :)
Együtt: na na na na, na na nanana…
Macu: Hússzal ezelőtt érkeztem, és azt mondták, hogy ez az a hely.
Jacques: Ahol mindent sikerült megnéznem, köszi, de sajnos nem mehetek.
Kinga: Mert a főnököm az az Isten, kinek szárnya van, de ereje nincsen.
Robi: Hogy egy kicsikét legalább megverne, vagy lassan utánad engedne.
Cortez: Mert hirtelen kinyílt a föld alattam, te eltűntél én meg itt maradtam.
Reni: Hát evezz a part felé még párat, ha a világ fordít Neked hátat.
Együtt: S ha utad egyszer a végéhez ér, ne felejtsd el hogy honnan jöttél! Na na na, na na nanana

Gábor: Egy föld alatti mozgalomból, hol nem jutott ki nekem a jóból.
Virág: Kellett hogy már, elinduljak, az úthengerek itt gurulnak.
Zsolti: Én meg harapok egyet a lángosba, a szekérháton a városba.
Dave: De láttatok-e már oly gyönyörű bájt, mit nem okozhat öt gigabájt.
Andris: Neked öt gigabájt, nekem öt libamáj, jaj a szívem úgy nagyon fáj.
Ricsi: De én sem próbálhattam kétszer, te megteheted ha visszanézel.
Együtt: S ha utad egyszer a végéhez ér Ne felejtsd el hogy honnan jöttél! Na na na, na na na"


"
– Renkai Renáta! – mondta a lány. Renkai? Az meg ki?
– Na kösz – motyogtam, és kelletlenül felsétáltam a színpadra.Persze, ki másnak mondanák rosszul? Csak az enyémet.
Az ofő feltűzte a szalagomat, büszkén rám mosolygott, én pedig megálltam egy pillanatra, hogy a színpad előtt álló fotós készíthessen egy profi képet. A lelátó azon sora, ahol anyuék ültek, úgy nézett ki, mintha sroboszkóp lenne ott, annyi vaku villant rám, hogy azt hittem, epilepsziás rohamot kapok. Lesétáltam közben Kingát szólították, elhaladtam a többiek mellett. Cortez elkapta a karom, mire mosolyogva ránéztem.
– Mi újság, Renkai?- kérdezte.
– Semmi. Mi ez ahhoz képest, hogy Ricsi első alkalommal Reginaként mutatott be neked?- nevettem el magam.
– Emlékszel rá?
– Sose fogom elfelejteni.
– Ez volt a cél – mondta szemtelenül szép mosollyal.
– Mi?
– Tudtuk a neved – mondta vigyorogva.
– Akkor miért hívott máshogy???- tátottam el a számat.
– Hogy felidegesítsd magad.
-És az miért volt jó?-értetlenkedtem.
-Kilencedikesek voltunk…Poénnak tűnt. És azt akartuk, hogy megjegyezz minket.
-Megjegyeztelek, hidd el – nevettem el magam, aztán gyorsan visszaálltam a helyemre, mert Kinga lökdösni kezdett, hogy menjek már."

 


"Kábé a film felénél Cortez hozott magának még egy kólát, Aztán visszaült mellém. Szorosan mellém. Kicsit félrecsúsztam, gondolván, ez afféle udvarias jelzés, de pechemre nem volt több hely, úgyhogy konkrétan leestem a kanapéról. Egy pillanat alatt felpattantam, Cortez pedig csak meredt rám, szerintem a szavakat kereste, végül egyszerűen kitört belőle a röhögés.
– Oké, mi van veled?
– Semmi, miért?
– Most azért vagy ilyen távolságtartó, mert azonosulsz a szereplőkkel?
– Nem, nem is vagyok.
– Jó. Totál furán viselkedsz. Napok óta.
– Észrevetted? – kérdeztem halkan.
– Nem akarom a színészi képességeidet minősíteni, de… ja. Észrevettem. Nem volt nehéz. Szóval? MI van?
– Azt hiszem, beszélnünk kell valamiről.
– Jó, de azért leülhetsz.
– Nem, most jobb, ha állok, ideges vagyok. – Cortez összehúzta a szemöldökét, és figyelmesen várt, én pedig zavartan tördeltem az ujjaimat, és azon tűnődtem, hol kezdjem. – Oké. Szóval. Szeretlek.
– Most megleptél – nézett rám, mire megráztam a fejem.
– Nem, komolyan, ez nem vicces. Figyelj. Én tényleg nagyon szeretlek, de még nem állok készen.
– Mire? – nézett rám furán.
– Tudod…
– Reni. Komolyan nem tudom.
– Hát erre – tártam szét a karom. – Elutaztak a nagyszüleid, Értelem és érzelem…
– Na, most már kíváncsi vagyok, ebből mi lesz.
– Tudod… Szóval. Tudom, hogy régóta járunk, tudom, hogy már úgy ideje lenne… de én még nem érzem ezt.
– Oké – bólintott. – Most nagyon őszintén kérdezek valamit. MI VAN?
– Cortez, tudod, miről beszélek!
– Honnan tudjam, összevissza magyarázol a filmről,a nagyszüleimről,arról, hogy mióta járunk. Mi bajod van?
– Aj, nem érted? Nem alszom ma itt! – közöltem határozottan, Cortez arcára pedig kiült a döbbenet.
– Úgy volt, hogy ma itt alszol? Mert engem, nem zavar, csak nem tudtam róla…
– Nem, nem volt úgy. legalábbis én nem terveztem. Inkább te – motyogtam lángoló vörös arccal. Cortez pár pillanatig töprengett, aztán felnézett rám, és totál kiakadt.
– Megőrültél? – fakadt ki, mire elkerekedett a szemem. – Mit gondolsz te rólam???
– Mi? Én semmit, csak… azt mondtad, vannak ötleteid.
– ja, ötlet. Hogy megnézünk pár béna filmet, aztán hazadoblak. Mindjárt itt vannak Ricsiék…
– Ricsiék jönnek?
– Persze.
– Te jó ég! – kaptam a fejemhez.
– Tényleg azt hitted, hogy bármit tervezek veled, mielőtt egyáltalán beszélnénk róla? Reni, néha komolyan meglepsz.
– Bocs, én csak… nem szoktunk erről beszélni, és megijedtem.
– Mitől? Tőlem? Normális vagy? – fogta a fejét, engem meg mardosni kezdett a bűntudat.
– Jó, nem haragudj. Hülyén jött ki az egész.
– Eléggé- értett egyet, és még mindig elég ideges volt, úgyhogy végül odaültem melle,és megfogtam a kezét. – Bocs – ismételtem suttogva, mire Cortez a szemembe nézett.
– Szerinted nem várok rád? – kérdezte, majd óvatos mosolyra húzta a száját. – Addig várok, ameddig akarod.
– Komolyan? – suttogtam, miközben a gyomromban lévő lepkék annyira csapongtak, hogy féltem, ezt nem élik túl.
Te mennyit vártál rám? – kérdezett vissza. Sóhajtva elmosolyodtam, és úgy éreztem, ez tökéletes válsz volt. Odahajoltam hozzá, és hosszasan megcsókoltam.
(…)
Úgyhogy azt néztük, Ricsi a fotelban, Virág törökülésben a földön, egy tál popcornnal az ölében, Cortez pedig végigfeküdt a kanapén, és az ölembe hajtotta a fejét.
Cortez a zsebébe nyúlt, és előszedte a BlackBerryjét, majd ölemből felnézve összeráncolta a szemöldökét.
– Van valami oka annak, hogy Kinga azt írta sms-ben, hogy észnél legyek, különben kinyír? – kérdezte, mire elhúztam a számat.
– Ööö… Talán beszélgettem vele erről-arról..- hebegtem zavartam.
– Aha. Jó- bólintott, és elrakta a telefonját. – És mi lenne, ha engem kérdeznél, mielőtt rám küldöd az eszelőst?
– Rendben- nevettem el magam. Azért rendes Kinga, hogy gondolt rám."


"– Szia – szóltam bele, amikor a vonal végén meghallottam Cortez hangját.
– Ki vagy? – kérdezte unott hangon.
– Ööö… – töprengtem. – A barátnőd.
– Melyik? – oltott tovább, én pedig elröhögtem magam.
– Haha. Az amelyik ma vásárlásnál megtudta különböztetni a cukkínit az uborkától – közöltem büszkén.
– Ügyes. Nem véletlen te vagy a kedvencem.
– Szeretek kedvenc barátnő lenni. Megtisztelő – vágtam vissza, ezután pedig a beszélgetésünk visszatért a „normál” stílusba. Egy idő után az idegen, utálatos hangú ember beleszólt, hogy az egyenlegem lejár, úgyhogy idegesen megráztam a fejem.
– Lejárok, szét fog kapcsolni.
– Visszahívlak – mondta én meg vigyorogva összecsaptam a telóm, és a tenyerem közé véve vártam, hogy hívjon. Egyébként már ráállítottam Dave-t az ügyre, hogy keresse meg nekem azt az embert, aki neveletlenül mindig beleszól a telefonomba félbeszakítva a beszélgetésünket. Mert ez azért hallatlan. :)
A gondolataimba ücsörögtem a babzsák fotelemen, amikor felcsendült a Basket Case, én meg azonnal felvettem a telefont.
– Végre leráztam Cortezt, már vártam, hogy hívj Pisti – szóltam bele. Cortez akkorát röhögött a vonal másik végén, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam.
– Pisti? – kérdezte nevetve – Pistivel csalsz meg?
– Mi bajod Pistivel?
– Á nem, semmi, biztos jó arc.
– Nagyon – erősködtem. Na, nehogy már azt higgye csak neki lehet több barátnője. Akkor nekem van Pistim. Hogy ezt hogy találtam ki? Gőzöm sincs."


"– Neked ki a párod, tündérlány? – kérdezte Krisz Virágtól, aki tanácstalanul forgolódott, tekintetével folyamatosan Ricsit keresve, aki éppen ekkor ért vissza a mosdóból.
– Én vagyok. A tündérsrác – mondta Ricsi, mire mindenki felröhögött. Krisz nézte, ahogyan a raszta, piercinges, fültágítós, adidas pólós „tündérsrác” átvonul a párok között és büszkén megáll Virág mellett."

 

"– Bárki ülhetett volna mellettem a gépen. Nem érdekel. Egyetlen emberre lettem volna kíváncsi, ha ő nincs velem, akkor mindenki elmehet a…
– Értem – virultam ezerrel. Vagyis, várjunk csak. Az, ugye, én vagyok? Meg sem kellett kérdeznem, Cortez a töprengő fejemet látva elröhögte magát.
– Igen, te – erősített meg. Hűűű. :)"

 

"MI is készülődni kezdtünk, amikor Cortez a parafa táblához sétálva előszedett a zsebéből egy számunkra jól ismert lapot, és felszúrta a táblára. Hű, az év elején kiosztott balhék egyike. Kinga elsőként pattant oda, és gyorsan elolvasta a „feladatott".
– Miiii?- hüledezett, én pedig feltápászkodtam a helyemről,és rosszat sejtve vártam, hogy felolvassa. -Cseréld ki Máday vonalzóját, és tartsd magadnál az eredetit májusig??
Ricsi hangosan röhögött , a rockerek éljenezni kezdtek, Dave elkerekedett szemmel, hitetlenül meredt Cortezre, mi, többiek pedig egyszerűen lefagytunk, amikor Cortez lehajolt a táskájához, és lazán kiemelte belőle A VONALZÓT, Csupa nagybetűvel.
Az egész osztály tapsviharban tört ki, többen „meg akarták érinteni", Jaques pedig megállás nélkül nevetett.
– Megőrültél! Nem lophatunk el az igazgató helyettestől semmit! – hőkölt hátra Kinga.
– Viccelsz? – kérdezte Cortez mosolyogva. – Nem lenyúltam, hanem kicserélte. Fogalma sincs róla, hogy nem az eredeti van nála.
– És honnan tudjuk, hogy ez az? – húzta össze a szemét Zsolti.
– Ami nála van, azt megjelöltem. Téged sokszor üt vele, úgyhogy legközelebb csekkold. Belekarcoltam ezt-azt.
-Akkor ez az igazi? Máday vonalzója? – fogat meg reszkető kézzel Zsolti.
-Ja- biccentett Cortez.
– Azta. De hogy csináltad? – vihogott Robi.
Cortez csak legyintett, mire mindenki füttyögni és tapsolni kezdett.
– Miénk a vonalzó!- kiáltotta diadalmasan Zsolti, a magasba emelve szent ereklyeként.
– Hol tartsuk? – gondolkozott Dace. – Máltó hely kell neki…
– Zsoltiék garázsában? – kérdeztem halkan.
-Tökéletes! – bólintott Dave. – Bekeretezzük. És kitesszük a falra!
A folyosón Cortez fél karral átölelte a vállam, és a többiekkel együtt, kisebb csordaként indultunk le a lépcsőn. Az aulában Máday, mit sem sejtve arról, hogy megfosztották a varázserejétől, a kicserélt vonalzójával bökdösött a kifelé igyekvő diákok felé.
– Máday néni, csókolom!- kiáltotta Zsolt.
-Mit akarsz, Nagy Zsolt? -kérdezte hűvösen az igazgatóhelyettes.
– Megölelhetem?- kérdezte.
– Na, tűnés kifelé- suhintotta meg maga előtt a vonalzóját, Zsolti pedig követte a szemével, majd vigyorogva felénk fordult, és feltartotta a hüvelykujját.
Odakint röhögve aztán elmondta, hogy egy 12/b karc van a vonalzón.
– Ez elképesztő- csettintett Gábor, mint a többiek, elismerően nézett Cortezre.
– Mondd már el, hogy csináltad – erősködött Ricsi.
– Bementem hozzá megbeszélni az utazásomat. Ennyi – vigyorgott Cortez.
– Woow. Akkor cserélted ki? – kérdeztem ámultam.
– Ja.
– Lesz ennél durvább „feladat"? – kérdezte Robi, aki, ugyebár, már túl volt sajátján. Mivel ezek titkos akciók, csak sejtelmesen összenéztünk.
– Majd meglátjuk – felelte Kinga titokzatosan, mire mindannyian felnevettünk.
Délután Zsoltiék garázsában Dave persze már keretbe tette a„zsákmányunkat", úgyhogy kerestünk a falon egy megfelelő helyet. A legjobban látható részre tettük, oda, ahol jól megközelíthető( tehát nem a dob fölé), és bármikor megállhatunk előtte, hogy megcsodáljuk. Ez volt a garázs legértékesebb tárgya, megkockáztatom, a hangszereknél és a csocsóasztalnál is többet érne egy aukción. Kata döbbenten állt a képkeret előtt, és a fejét csóválva hitetlenkedett.
– Őrület, hogy ez A VONALZÓ! – fordult felénk, miután már legalább tíz perce állt csendben a fal előtt.
– Pedig az- lépett Zsolti mellé, és celluxszal feltapasztotta a falra a frissen nyomtatott képet Mádayról. A felvételen az igazgatóhelyettes fenyegetően tartja maga elé a vonalzóját.
– Mikor adjátok vissza?
– Majd májusban- felelte Dave. -Addig a miénk.
– Helyes – bólintott Kata, aztán leült Ricsi mellé, és zenélni kezdtek"

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Illegal Cialis Kelgretry

(Kelgretry, 2019.11.07 03:42)

Prix Viagra Belgique <a href=http://sildenafbuy.com>viagra online pharmacy</a> Buy Cipro Antibiotic Cheap Doxycycline Online Cialis 10 Mg Efectos

T disintegrates, bulla, usually controls.

(iquzgeca, 2019.05.21 01:11)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone Online <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone Without Dr Prescription</a> nyj.rnkg.kata300.eoldal.hu.tdu.qs http://mewkid.net/buy-prednisone/

X-linked operating petechial met pregnancy: person.

(qavartu, 2019.05.06 08:15)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone Without Prescription <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">23</a> iub.qmxf.kata300.eoldal.hu.elv.li http://mewkid.net/buy-prednisone/

Strength tumour gradual, compulsions, promoting hypopituitarism, bottle.

(ihewzkumoweji, 2019.05.06 06:26)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Buy Prednisone</a> ijl.fveo.kata300.eoldal.hu.ids.iv http://mewkid.net/buy-prednisone/

Cialis 20 Mg Sale Matgela

(Matgela, 2018.06.27 19:09)

Cytotec Avortement <a href=http://cialicheap.com>cialis without a doctor's prescription</a> Le Viagra Fr Herbal Viagra 200mg Cialis Dosage 20mg